Kate Van Dyke blogja

...és viszonzás, vagyis némi lé.

Megszokott tény, hogy az Ünnepi Könyvhét egyik főszervezője Murphy. Önként és fizu nélkül. Még a sose alvó Devlát is beszervezte, hogy egy pillanatra se tévessze szem elől az eseményeket.

Korábban csak szolidan kiakadtam azon, mit keres a politika egy kulturális rendezvényen. Idén elég nagy a tét.

Azzal, hogy kiadták a könyvemet, eleget hencegtem. Úgy folytattam, hogy dedikálok a Könyvhéten. Még az időpontot is megadtam, aztán kiderült, hogy mégse... de, mégis... nem, végérvényesen mégse... talán van megoldás...

Bocs mindenkitől, akit a folyamatosan változó időpontokkal az őrület határára kergettem.

Ez történt:

Mailt kaptam a kiadómtól, hogy van lehetőség dedikálni, sőt, én határozhatom meg az időpontot. Az egyetlen feltétel, hogy még aznap küldjem el a választ. Azonnal küldtem. Ez egy péntek estén történt, és hétfőn kiderült, hogy a mailt nap közben kellett volna megválaszolnom, vagyis elkéstem.

Nem baj, kaptam másik időpontot.

Aztán újabb mailt, hogy a kiadónk úgy, ahogy van lecsúszott a rendezvényről. Az köztudott, hogy a pavilon kevesebb, mint a kiadó, ezért szép számmal akadnak "társbérletek". Idén úgy alakult, hogy húsz jelentkezőnek még ilyen se jutott - és ebbe a húszba esett az Ad Librum is.

Az indokok között szerepelt, hogy nézték, mennyire támogatja a kiadó a kortárs magyar szerzőket, illetve, hogy milyen teljesítményt nyújtott a korábbi Könyvheteken.

Az Ad Librum rengeteg magyar szerzőt támogat, most is adnak ki verses- és novellás köteteket... és az én démonomat. Azon, hogy eddig egyáltalán nem jelent meg a Könyvhéten, nem lehet változtatni, de hogy esélye se legyen...

Jött az ötletelés, aztán végre egy vigasztaló levél: a Ráday utcában leszünk.

Hurrá!

Ott nem 4-én, hanem 5-én kezdődik a buli, de sebaj! Megint kaptam időpontot a dedikálásra: délelőtt 11. Baromira örültem, mert az a IX. kerület, én meg pár éve riporterkedtem a IX. kerületi tévénél. Ha valamit nagyon utálok, az a szereplés, de a reklám kell. Amikor a Csontgolyó megjelent, már nem dolgoztam ott, mégis meghívtak stúdióvendégnek. Idén sikerült lezsíroznom egy helyszíni interjút.

Csak azt felejtették el megmondani a kiadómnak, hogy a Rádayban délután négykor lesz a megnyitó.Most már ezt is tudjuk, a dedikálást pedig áttettük 17:00-ra.

Kiadóm tulaja lelkes: szórólapoztat a központi helyszíneken. Megbízott, hogy szervezzem meg a csapatot és legyek mumus, vagyis ellenőrizzem az  embereket.

A szervezés első körben összejött; négy ifjú sportoló vállalta a feladatot. Aztán kiderült, hogy bedobtak nekik pár rendkívüli edzést és egy versenyt, vagyis nem jönnek.

Itt jön a címben említett kérés: szükségem van négy emberre.

A feladat egyszerű: június 4-én 16:00 órától (megnyitó a Vörösmarty téren), valamint 5-én és 6-án délelőtt 10-től orrvérzésig szórólapokat kell osztogatni (nem a kukába dobni!).

Elvérzett. Valaki leütötte, aztán elvágta az ütőerét. Nem sokkal később méreg végez egy fiúval. A módszer ugyan más, de mindkét holttest mellett találnak egy-egy latin szentenciát. Ezen kívül annyi köztük a kapcsolat, hogy a római Colosseum mellett légiós jelmezben szórakoztatták a turistákat. Az első börtönből szabadult, zsarolták, és a drogpiacon próbált pénzhez jutni. A második makulátlan jellem volt, de talán látott valamit. Rio Mancini nyomozóra és társára vár a feladat, hogy elkapják a gyilkost, de akárhányszor vélik úgy, hogy közelebb jutottak a megoldáshoz, annyiszor derül ki, hogy tévedtek. Mancini életében ráadásul felbukkan a volt menyasszonya…

Április 17-én, az Ad Librum gondozásában megjelenik

A latin démon!

A könyvet már reklámozza a kiadó és Amadea is.